I. FEJEZET: A nagy elhatározás

Vannak emberek, akiket szerencsére sohasem ér el az érzés, amikor rájönnek, nincs tovább, minden ötlet kimerült és eredménytelennek bizonyult. Így voltam ezzel én is, 2018. nyarán, immár a szabad levegőn. Mindig erre vágytam „bentről”: majd ha kinn leszek, mennyi mindent meg tudok még tenni - azután a szabad levegő szele kijózanított.

A nyilvánosság bevonása mindig is a terveim között szerepelt, ennek egyik formáját éppen most „tartja a kezében” a Tisztelt Olvasó. A közvélemény szava néha nagyon sokat nyom a latba. Néha...

Kitaláltam ugyanakkor egy talán hatékonyabb módszert: van ebben az országban néhány, kellően nagy hatalommal és elegendő befolyással bíró honfitárs, akiket megkeresve talán felébreszthető bennük a törvénytisztelet és hajlandóak valami pozitív megnyilvánulásra is az ügyem előre-haladása érdekében. Én a parlamenti képviselőre gondoltam ebben az esetben: azokra a „honanyákra” és „honatyákra”, akiket mi ültettünk be azokba a bizonyos székekbe Budapesten és Brüsszelben, hogy képviseljenek minket, védjék az érdekeinket, és ha kell, emeljenek szót értünk. Hát most nekem éppen az ő hangjukra lenne nagy szükségem!

 *     *     *

Hogy ne legyen részükről az a panasz, miszerint éppen ő volt az, aki nem jutott hozzá az anyagomhoz, pedig ő aztán biztosan segített volna, az összes magyar (hazai és európai parlamentben dolgozó) parlamenti képviselő megkapta személy szerint a történetemet tartalmazó levelet, az utóbbiaknak egy kiegészítést is szántam. Íme, a két küldemény:

 

Levél a magyar parlamenti képviselőkhöz:

 

„Tisztelt Képviselő Úr/Úrnő!

Az országgyűlési képviselők egy jelentős száma jogi végzettségű, illetve a munkatársai között biztosan vannak jogászok. A koncepciós eljárás fogalmát biztosan ismerik, ha máshonnan nem, hát a történelemből: hamis vád alapján törvénytelen eljárás során jogellenesen hozott elmarasztaló ítélet, amely ellen minden jogorvoslati lehetőség – bár rendelkezésre áll a törvények szerint – igénybevétele lehetetlen.

Sajnálatosan nem kell ehhez visszamenni a történelemben, elegendő megnézni a Győri Törvényszék B.194/2013., a Győri Ítélőtábla Bf.109/2013. számú eljárásainak, illetve minden olyan, a Legfőbb Ügyészség, a Kúria előtt szereplő eljárások anyagát, amelynek egyik szereplője X.Y. Ezennel felhatalmazom Önt, illetve munkatársait, hogy ezekbe az anyagokba szabadon betekinthessenek. Ha ehhez további, más jellegű meghatalmazás szükséges, természetesen azt is biztosítom Ön részére. Nekem ugyanis nincs takargatnivalóm. Az alapügy tárgya szégyenletes ugyan, de abban azoknak van és lesz – pontosabban kellene lennie - problémájuk, akik részesei voltak korábban, illetve napjainkban ennek a mocskos ügynek. Mert bár az alapügy 2011-ben indult, a mai napon is vannak olyanok, akik törvénytelen, tisztességtelen, erkölcstelen eljárásukkal a koncepciós eljárás részesei…

Nem kell ahhoz profi büntetőügyi jogásznak lenni, hogy eldönthető legyen egy eljárásról, hogy az mennyire törvényes. Főleg abban az esetben nem, ha abban olyan ordító hibákat követtek el, amit a falusi Mari néni is képes észrevenni. Persze, az üggyel foglalkozóknál hiányzik a paraszti ész; amit az egyetemen tanult, az megmaradt tananyag szinten. Most beállt egy csordába, ahol követi az elsőket, akiktől az összes törvénytelenség kiindult…

Természetesen, ha az ügy egészét itt ismertetném, az több száz oldal terjedelmet jelentene. Van néhány olyan kiemelkedő jelentőségű és büntetőjogilag nagy jelentőséggel bíró dolog, amely alapján már első olvasatban is megállapítható, hogy az ügyemben nincs – és nem volt – minden rendben. Mivel ezek ellenére az eljárást lefolytatták, elmarasztaló ítéletet hoztak, amely jelenleg is hatályban van, okkal feltételezhető a koncepciós eljárás gyanúja – és állapítható meg annak elkövetése ténye.

 

1./ A magyar büntetőjog szerint egy büntetőeljáráshoz feltétlenül szükséges valamilyen formában feljelentés megtétele (magánindítvány, büntető feljelentés, kívánat). Ennek megléte az eljárás lefolytatásának alapfeltétele, annak hiányában az eljárás nem indulhat meg, illetve azt meg kell szüntetni. További kritérium, hogy mindennek megtételére törvényes módon kerüljön sor.

Ügyemben a nyomozati anyagok között van ugyan egy feljelentésnek nevezett, tucatnyi sort tartalmazó dokumentum (amelyet egy nyomozó készített és írt alá), ám az nagyon általános, és ami végképp nem derült ki, honnan volt az eseményekről a feljelentést tevőnek egyáltalán tudomása.

Számos, sajnos nem hivatalos formában megtett nyilatkozat szerint már önmagában az sem volt törvényes, hogy a feljelentés megtevője az ügyben vizsgálatot lefolytató nyomozó. Én személy szerint azt kifogásoltam, honnan tudott az általa a „feljelentésben” leírt eseményekről, hiszen nem volt jelen, forrást nem jelölt meg, illetve – tudtommal – fedett nyomozás eredményeként sem szerepelhetett az el nem követett, meg nem történt leírás a nyomozati anyagok között.

Erre a kérdésre a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban a Legfőbb Ügyészség adta meg a meglehetősen különös és elgondolkodtató választ: a 2011.10.18-án 18:54-kor megkezdett sértetti kihallgatás eredményeit, az ott hallottakat foglalta feljelentésbe a nyomozó. Mindez talán még elfogadható is lenne, hiszen a nyomozati anyag valóban tartalmaz egy adott időpontra vonatkozó jegyzőkönyvet. Csakhogy:   
- Értem 2011.10.18-án 17:30-kor jöttek a rendőrök (köztük a feljelentést is elkészítő nyomozó), közölték, hogy előállítanak, megbilincselve, megjelölve annak okát is. Mindezen nyomozati cselekményről jelentés is készült, az időpont pontos megjelölésével, amelyet a nyomozati iratok tartalmaznak.  
- Azonnal közölték velem, hogy mielőtt bevisznek a Soproni Rendőrkapitányságra, orvosi látlelet felvételére kerül sor, mivel a sértett az „eset” kapcsán számos sérülést okozott rajtam. Erre a Soproni Erzsébet Kórházban került sor, az orvosi látlelet szerint 2011.10.18-án 17:45-kor. (Természetesen a keresett sérülések egyike sem volt megtalálható rajtam.)

Előállott egy időparadoxon: hamarabb eljárnak abban az ügyben a rendőrök, mint ahogyan arról tudomást szereznek? Vajon ki hibázott? Időben rosszul koordinálták az „előre megtervezett” cselekménysorozatot? Valaki talán türelmetlen volt? Ha pedig a 17:30-as időpont ELŐTT is volt bármilyen eljárási cselekmény, miért titkolják azt? (Sok minden nem lehetett, hiszen elkövetési időnek a 2011.10.18. 16:00-16:15. időintervallum lett megjelölve.)

Stephen Hawking – akinek tudása és elméletei számomra nagyon elgondolkodtatóak – bizonyára sírva fakadt volna örömében, ha megtudja, hogy Sopronban, a gyakorlatban is működött az eddig általa elméleti síkon létezőnek tartott időutazás. Az ügyben ugyanis számtalan eljárás tucatnyi különböző résztvevője mindeddig nem tudta (nem akarta) feloldani ezt az ellent-mondást. Nagyon bízom benne, hogy ebben T. Címzett közre-működése nagy segítség lehet…

 

2./ A büntetőeljárás szabályai szerint annak bírósági szakaszának megindítása előfeltétele a törvényes vád. Ebbe – még a laikus számára sem – nem fér bele az, hogy a vádiratban az ügyész valótlanságokat ír bele, kiforgatja és meghamisítja a bizonyítékok tartalmát, valótlan információkat közöl tényként és annak forrásául valós dokumentumokat jelöl meg. Esetemben pedig éppen ez történt. Sajátságos módon, akiknek ezt észre kellett volna vennie, ezt valamiért nem akarta észrevenni; akiknek ennek tényét megjelölve az eljárását kértem, az nem kívánt a kérdéskörrel foglalkozni. (Nem az volt a válasz - ha egyáltalán volt válasz -, hogy a kérdéskörben NEKEM miért nincs igazam, hanem az, hogy Ő miért nem kíván foglakozni a kérdéskörrel.)

A vádiratban megjelölt valótlanságok, hazugságok, meghamisított tények:         
a./ A törvényi előfeltételként megszabott törvényes, írásban foglalt büntetőfeljelentés megléte (ld. 1. fejezet).               
b./ A vádirat szerint a genetikai igazságügyi szakértő által vizsgált ruházaton összesen 3 különböző mintában kizárólag a terhelt (tehát kizárólag az én), míg összesen 4 különböző mintában a terhelt (tehát az én) és egy ismeretlen nő kevert DNS-profilja együttesen volt kimutatható. Ennek forrása a genetikai szakértői szakvélemény.          
A genetikai szakvélemény valós tartalma szerint valójában csak a vádiratban kizárólag a terhelt DNS-ét tartalmazó minták tartalmaztak genetikai adathordozót, de olyan módon, hogy abból a kiemelkedően magas koncentrációjú mintában ráadásul csak az ismeretlen női DNS, míg a másik kettőben nagyságrenddel kisebb koncentrációban a terhelt és az ismeretlen női DNS-profil volt kimutatható. Ám ez az ügyészi hazugság a mai napig nem érdekelt senkit…
c./ Sajátságosan egyedileg értelmezte a vádiratban az azt készítő ügyész az orvosi látlelet tartalmát is. Szerinte a látlelet szerint a sértett védekező mozdulatai kapcsán a terhelt jobb szeme körül és szemhéján zúzódásos sérülések keletkeztek, amelyet az ügyész szerint a sértett is megerősített a tanúvallomásokban.      
A valóságban sem az orvosi látlelet, sem a sértetti tanúvallomás a nyomozati – majd később a bírósági – szakban nem tartalmazott. Tehát ez megint az ügyész fantáziájának a terméke, vagy pedig mitomán hajlama megnyilvánulása.

A vád, majd a bírósági döntés lényege ennek ellenére ezeken a hazugságokon alapult. Hiába cáfoltak meg minden szóbeli állítást az objektív tények, ez sem az alapeljárásban, sem a későbbiekben nem érdekelt senkit. Azonban ez még nem minden!

Oldal: 2. oldal I. FEJEZET
IC 72-02 jelenti... - © 2008 - 2024 - szabadnak-szulettem.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat